Új közössége alakult a magyar íróknak: a neve Márai Sándor Író Kör. A társaság a Gombaszögi Nyári Táborban mutatkozott be júliusban. A szervezet céljairól, hivatásáról Laboda Róbert, Mucha Attila és Szászi Zoltán alapítók beszéltek. Király Farkas erről kérdezte őket – egyvelegűen válaszoltak.
Laboda Róbert, Szászi Zoltán és Mucha Attila
– Ha jómagam – magyar és román kettős állampolgárként – felvételt szeretnék nyerni az egyébként a Felvidéken szerveződő körbe, mit kellene tennem?
– Előtte egy sört megihatnál velünk, hogy mégiscsak legyen elképzelésed arról, milyen arcok vagyunk. Amúgy, mint máshol is, a jelentkezési lap kitöltésével, valamint néhány szöveged beküldésével, amit aztán a közgyűlésnek kell elfogadnia. Lehetsz akárhány éves, élhetsz bárhol, csak magyar legyél vagy magyarul írj. A Márai-féle européer gondolkodást követve a mi szemléletünk szerint sincsenek határok.
– Értsem úgy, hogy nem a „szlovákiai magyar irodalom” mentén gondolkodtok, hanem egységes magyar irodalomban?
– Hogy miben gondolkodunk és ez jogilag hogyan oldható meg, az két külön kérdés. Mindenesetre szeretnénk elkerülni a „szlovákiai magyar” jelzős szerkezetet, inkább használnánk a felvidéki magyar vagy a felvidéki irodalom kifejezést. Az egységes magyar irodalom részesei kívánunk lenni, nem tetszik nekünk, ha úgy gondolnak ránk, mint szlovák írókra, akik magyarul publikálnak. Témáinkban, már csak a földrajzi fekvés miatt is, leginkább a Szlovákiában élő magyar emberek életére reagálunk, de ugyanúgy foglalkoztatnak bennünket egyetemes, általános dolgok is. És, ugye, amikor a határon túliságról beszélünk, az a lényeges szempont, hogy akkor éppen ki veti fel a kérdést, és a határ melyik oldalán áll.
– Gondolom, ezzel sokan egyetérthetnek. Nagyjából hány tagja van a körnek?
– Mostanság a toborzás fázisában tartunk, közvetlenül az első nagy közgyűlés előtt. Jelenleg egy tucat emberrel számolunk, erről könnyebb lesz beszélni a közgyűlés után.
– És milyen természetű az írók ezen köre – tollforgatók laza társasága, vagy hivatalosan bejegyzett írószervezet?
– Hivatalosan bejegyzett szervezetről beszélünk. Sajnos a mai világban nagyon nehezen találni önzetlen mecénásokra, ezért, hogy hivatalosan is tudjunk működni, pontosabban a működéshez pénzt szerezni, elkerülhetetlen volt a bejegyeztetés.
– Tehát, mint más írószervezeteknél, az új körben is lesz/van tagdíj, igazolvány, honlap és hasonlók…
– Tagdíjon még nem gondolkodtunk, de nem tartjuk elképzelhetetlennek. Jelenleg a grafikustól várjuk a logót, utána jöhet a FB-oldal, honlap, Instagram és akár Tumblr is. Bízom benne, hogy ügyesen összerakjuk a dizájnt. Persze ezek másodlagos tartozékok, mégsem gondoljuk, hogy nem kellene rá elegendő időt fordítani.
– Elsődleges tartozék viszont a kör rövid neve: MÁSIK. Ez arra utal(hat), hogy valamiben különbözik az egyik, esetleg a többi szervezettől. Miben különbözik, melyek azok a sajátosságai, amelyekkel a többi írószervezet nem rendelkezik?
– Gyerekkorukból elég sokan emlékezhetnek arra a bizonyos zenebohócra, akitől, ha elvettek egy hangszert, rögtön előkapott egy másikat, amivel tovább tudott játszani. Ez a hiányérzet bennünk is megvan, ezért is gondoljuk úgy, hogy bármivel el tudunk játszani. Amit leszögeznénk: a MÁSIK nem valami ellen, hanem valamiért alakult. Nem szeretnénk a többiek munkáját megzavarni, sokkal inkább velük együtt lenni volna jó. Ugyanakkor a megszokott próza és lírán túl azt látnánk szívesen, ha regionálisan vagy tematikusan szerveződő kis csapatok munkáját tudnánk egy kalap alá vonni, összefogó szervezetként. Azt már most tudjuk, hogy a Felvidéki Slam Poetry csapata is a MÁSIK tagja lesz, de jó lenne egy hasonló csapat például újságírókból, bloggerekből, dalszövegírókból, forgatókönyvírókból meg egyéb, írásból táplálkozó ágazatok képviselőiből. Rengeteg olyan szerző, olyan alkotó ember van nálunk (is), akiknek csak egyetlen bajuk van: hogy nem tartoznak sehová.
– Ezek szerint a MÁSIK minden irányba nyitott az együttműködésre – nyilván a SZMÍT-tel meg a FÍK-kel is.
– A SZMÍT felé természetes dolog felkínálni az együttműködést. A FÍK legjobb tudomásunk szerint egy alvó társaság. Jelenleg sokkal érdekesebbnek hangzik a Kárpát-medencében lévő többi társasággal való együttműködés gondolata. Egyet nem szeretnénk: politizálni, mármint oldalt választani; inkább tegyenek be középre. De úgy érzem, ezen is túl tudunk látni. Valahol mindannyian állatok vagyunk, de az egészséges, kortárs gondolkodást nagyon meg tudjuk becsülni.
– Egy ilyen szervezetet – és a kapcsolódó alkotói műhelyeket, találkozókat, szereplési és publikálási lehetőséget – általában nem lehet önerőből fenntartani. Honnan számíttok/számíthattok anyagi támogatásra?
– Publikálási lehetőségként kezdetben saját honlapunkat kínálnánk. Az összes többihez, így alkotói műhelyekhez, találkozókhoz, szereplési lehetőségekhez meg amit még az éves programon belül tervezünk, a források felkutatása folyamatban van. Illetve meg kell tanulni a pályázatírás csínyját-bínyját. Természetesen nem határolódunk el a magán jellegű támogatásoktól sem.
– A gombaszögi táborban az is elhangzott, hogy a MÁSIK az irodalmon túl is szerepet kíván vállalni. Miben és miért?
– Szeretnénk slam esteket, felolvasó színházat, koncertet irodalommal vegyítve, és mindehhez közönségtalálkozókat meg kiállítást, versvásárt és sok egyebet rendezni, szervezni, hogy az emberek találkozzanak, irodalomról beszéljenek, irodalommal foglalkozzanak. Mert jól tudjuk, hogy bárki érdeklődését fel lehet kelteni – csak kell hozzá egy kis motiváció.
