Az öregség hajnalán
Az ablaknál ülök,
és a kopár udvari szilvafát nézem,
látom a garázs tetejét is,
vörös a fenyőborította hegyoldalháttér zöldjében,
borult az ég,
a felhők közt halványkék hézagok,
olvasni akartam,
de nincs kedvem,
elmém tiszta,
testem némi keresztcsonttáji fájdalomtól eltekintve
még normálisan működik,
ha daganat van benne,
alattomosan rejtőzik,
felállok és kimegyek,
járok egyet,
aztán bejövök,
és tovább várom a napot,
mikor az igazi lejtmenet kezdődik.
Álom
Azt álmodtam,
hogy nagyanyám nem hozta haza apámat Kanadából,
ott születtem,
és én nem én vagyok,
hanem valaki más,
más az anyám,
és másként alakult az életem,
Windsorban nőttem fel a Glengarry Road környékén,
nős vagyok
van három fiam, két lányom,
jómódban élek,
kertes házban lakom a suburbben,
faszénnel hamburgert sütök a hátsó udvaromon,
a montreali McGillen végeztem mérnökként,
a Városi Vízműnél dolgozom,
de van farmom is,
nem örököltem,
a magam erejéből vettem,
nem nagy, de nem is kicsi,
négyszáz acre szántó és száz erdő,
ház is van rajta meg csűr és silótorony,
kukoricát és szóját termesztek,
mindkettő jól bírja az agyagos talajt,
kissé messze van, Rochester megyében,
de kocsival az autópályán nem vészes,
hétvégén járok ki,
néha ott alszunk,
elég sok baj van vele,
de a fiaim segítenek,
nem lehet belőle meggazdagodni,
bár rá se fizetek,
de szeretem csinálni,
mert a vér nem válik vízzé.
