Mozaik
Bizonyos következtetések kikerülhetetlenek: ezt megerősíti
bármelyik gentleman, akit pályájáról az utcára tereltek,
és ideiglenesen flaska-létre kényszerítettek,
vagy a tinédzser, aki akarata ellenére újrajátssza Platón metaforáját
az egyik betonpanelban. Bizonyos következtetések
rád erőltetik magukat a másodperc monotóniájában –
mikor a járdán fekete szilánkokat látni, bizonyító
erejüktől megfosztva, vagy mikor estére csak az üresség
marad meg belül a leadózott száz zlotyi fejében,
napra nap, hétre hét.
A taxi félig nyitott ablakán kihallani a rádiósercegést,
a panelek ablakaiban látni, ahogy a derengés megtelepszik a falakon;
a fény-zaj pontokból összegyúrt arcok és hangok nem is különböznek
annyira.
Legfeljebb a témák és díszletek váltakoznak, de már az építő-
munkás körme alatti piszok nélkül. A sorozatnagyi
megértően kikacsint, hogy jelezze, egyáltalán nem is olyan öreg –
közben a kékes derengés kiemeli
a nyugdíjas arcán a ráncokat és unokája pattanásait,
aki még el sem tudja képzelni, miféle következtetésekkel
kell majd farkasszemet néznie.
22
Az a legrosszabb, hogy így nekem jó.
(Filip Kowalczyk)
Minden viszontagság ellenére – április. A hó még nem égett végig,
elterül a szemfenéken, s nem könnyű észrevenni, milyen környezettel
van dolgunk, így hát vigyázok, nem teszek semmit. Nem kell:
szép, világos, katolikus minden.
A levegő meg hűvös, de lágy is, mint a szürke, félénk
pénztárosnő a lakótelepi boltban. Az életet meg tovább élik, de
ehhez nekem szerencsére nincs közöm. Az ablakon túl hó, a fülek között
fény
soha semmibe se kezdtem, így nem érdekel a vég –
dúdolok hamisan a bajszom alatt, talán útban jó felé.
Igen. Inkább igen. Nem akarom tudni.
Jelentés
A vereség jelen körülmények között csakis akkor nevezhető őrületnek,
ha szemet hunyunk a tábornokok múltja és az összes találka felett,
amiket arcszőrzetükkel együtt kénytelenek a mosdókagylóba fojtani,
miközben fejük felett fakó tükrök lógnak, rövidebb találkák a frontvonal
mögé hajítva,
mielőtt még bárkinek is szűk körű és rövid szavatosságú örömet
szerezhettek volna. Bár
ez bizonyára csekély vigasz a családoknak, melyek
a sürgöny kézhezvételekor kénytelenek apró üvegszilánkokra hullani.
És bizonyára csekély vigasz a postásoknak is, akiknek puszta kézzel
kell összeszedni őket, és egy panasz kíséretében visszaküldeni
a feladónak,
a halottaknak szánt koszorúk helyett, akik többé nem törődnek
a higiéniával. Én viszont
többet látok a szinapszisok közötti résnél – határozottan ígérhetem,
hogy ez a konfliktus hamarosan kialszik. Egyetlen következménye
egy kevés torkot kaparó füst lesz, ami a levegőben marad egészen addig,
amíg a készlet kitart.
Fehér Renátó fordításai
