Felmelegedés ellen
A jégkorszak vázlatát
forgatom. Szárazföldet
tördel a vonalzó. Partokat
húzok arrébb, fajokat
csomagolok fagyba.
Eszközeim bundát
növesztenek. Körző,
rotring, tollak, amíg
kész nem leszek, kellenek.
Hegymélyre, száz éves
odvas fákba üldözöm az élőket.
Holnap leadom munkám.
Tradícióbarát a főnök,
tetszeni fog neki a terv.
Már az olvadáson gondolkodom.
Megkaphatnám azt a munkát
is, de addig az lesz az érvem:
rég adtunk enni a jégnek.
Modellalkat, remetelélek
Tornásszá vedlik a gardróbban.
A gerinc formás végződése.
Szemgolyóm tokjában
remeg, képe néha
átfordul és bevérzik.
Végigsimítom a paravánon
feszülő árnyékot.
Csak addig érdes, amíg vetkőzik.
Kiszabadul, amint földet ér
utolsó tüskéje is.
Láthatatlan szőrtüsző
a mellbimbó szélén.
Apró szénakazlak feszülnek.
A fürdőből rohan elő.
Jéghideg vízzel locsolta
magát, és most ablakot nyit.
Libabőrt keres a hidegben.
Szűkül a fókusz, ahogy
szétcsúsznak térdei.
Poratkák isszák parkettán
hagyott lábnyomait.
Körmével fényképezőm
lencséjét kaparja.
Ajakgörbéi egyensúlyt
keresnek.
