Azok a fura versek
(Poems that look weird)
Egyszer írtam egy verset, ami komolyan fura volt
Úgy nézett ki, mintha egy scrabble tábla volna
Miután kiálltam ellened és háromszáz valahánnyal vesztettem
Mert összekeverhettem volna a betűket és
Mérges lehetnél ezért, de te nevetnél és vicces lenne
Egy másik alkalommal egy Paris Review-antológiát tartottál a kezedben
És hajókról szóló verseket kerestél ki, hogy megmutasd nekem
És rámutattam egyre, ami tényleg fura volt
És azt mondtam, utálom, amikor így írnak
És te azt mondtad, nem, szerintem szép
Máskor meg rád gondoltam
És úgy gondoltam, hogy te azt gondolod, ezek a fura versek szépek
És úgy gondolom, hogy te vagy a szép
Azt hittem, volt ott valami abban a gondolatban
Valamilyen szókapcsolat, ami minden marhaságtól mentes
Aznap este zöld volt az égbolt
(That night with the green sky)
Olyan szép voltál, ahogy szakadt a hó
Sétáltunk a városban és minden alkalommal, ahogy felnéztem,
Valaki kint lógott az ablakban és engem nézett
Mondhatnám, hogy kedveltél, talán szerettél is,
De te csak mentél szokatlan gyorsasággal,
Cikk-cakkban mentél, ami összezavart
Azt hiszem, azon gondolkodtál, miként tegyél semmivé,
Azzal a szokatlanul gyors járással a különösen kanyargós úton
De ez hogyan tüntethetne el engem a Föld színéről?
És ez fáj
Miért akartad, hogy elmenjek?
Ez fáj
Miért?
Miért?
Nem tudom
Néhány dolog megmagyarázhatatlan, úgy hiszem
Az égbolt, például, zöld volt aznap este
Egy vers, amit el tudok olvasni, amitől hátra tudok lépni, megértek, és leborulok előtte
(A poem I can read, stand back from, understand, and nod at)
Elkezdtem hazudni az irodalmi lapok szerkesztőinek
Azt mondtam, Tajvanon vagy Nicaraguában vagyok vagy ilyesmi
Szóval, elküldhetem a szövegeimet?
Mindegyik hazudik
Nem érzem emiatt magam sunyinak és jól
Nem veregetem háton magam
És nem hencegek a barátaimnak
Még mosolyogni se mosolygok
De elrakok papírt, tintát, pénzt, időt
Nagypál István fordításai
