hegyoldal
ruhád alatt beomlott sírok,
én gyászolok csak, aki hetente jövök.
mint betört csikók,
zihálnak a vállövek.
homlokod fehér,
reszkető sombokor,
s a mellkas elhordott hegyoldal.
hiányába ásít, majd horpad.
ruhád alatt
a sírokat lassan befutó
vadszőlő leszek.
kimart, szilánkos repedéseidbe,
és hajadba gyökerezek.
