végetnemérzet
Farkast kiáltok,
hogy rémületet ne kelljen.
Hallgatsz. Hiányok
szédülnek mellettem;
hogy takaróérzet,
genesis az öledben.
Én megadón nézlek.
Demencia. Követtem
az elmosódott alakot
a Kálvin-sínek mentén.
A lent toporgó hallgatott
a pázsit-szinten. Ferdén
villamosok száguldanak,
hol révedt kocsik színe
villan, s kopog, ájul szavam
egy képzelt kocsiszínbe,
hová békében érkezni kell,
nem pedig beesni.
A rák végtére élelmiszer?
Az élet elírt fecni,
hogy: fejvesztett hitem
egy véletlen képzet,
egy elveszett szívben
a végetnemérzet.
vakfolt
ez több lesz mint egy féregnyúlvány
az utca lépcsős végén
nem lesz több szent éter-hullám
s a furcsa légcső-kémény
csak a sztondulásig tartósított
hajszolt szeretlekek
a fordulásig narkó-irtott
szerelmeket lehelgetek
hol nem hittem a valóságban
és sosem hittek bennem
ott rendít el a csalódás-tan
port vegyít egy szervben
miért van ilyen sötét anya?
