Juana Adcock: Áldás; A fordító feladata; A karácsonyfa
Áldás
Bedobtam a mobiltelefonomat
a vécébe
lehúztam
vártam egy kicsit
felhívtam
üzenetet hagytam
hátha elér egy tévelygő krokodilt
egy-kétnukleárisan kezelt hínárt
egy kikerülhetetlen betonfalat:
legyen áldott a homlokod
négy madár által égre rajzolt kereszttel
legyen áldott a talpad
kukacok által, amik felfalnak majd
legyen áldott a kezed
azáleák által, amiket sosem ültetettél el
legyen áldott a köldököd
a lélegzeted részecskéi által
legyen áldott minden a nyelved által
legyen áldott
A fordító feladata
Fogd az elképzelést
mint egy jóságos kezet
tanulmányozd a hegeit, a hőmérsékletét
a munka által megedzett részeket
a súlyokat, amikkel
vezet majd vagy vezetni enged
Egyszer: próbálgasd
a szavakat
egymás után
akár a gyűrűket;
máskor: az elsőként
kiválasztott gyűrű
a tökéletes:
milyen örömteli
a fémes tükröződés
a rátalálás
a bőrön maradt nyomra,
ahol nem érte a napfény
egyetlen csíkban, mintha a gyűrű
ott lett volna
az egész idő alatt.
A karácsonyfa
Pár hónapja volt egy műtétem, a bőrömet lehántották és égősorokra cserélték, négy különböző színűre, mint egy karácsonyfán. Minden alkalommal, amikor lélegeztem, a fények megnőttek és kiterjedtek egy kicsit, felfedve a réseket maguk között. Elkezdtem a fényeket egyre messzebbre és messzebbre engedni, hogy lássam meddig érhetek.
Szóval lehet, hogy itt ülök ezen a kis széken, de a bőröm néha mindenhová elér Brazíliában. Ez nagyon szokatlan érzés, az izmaim, a csontjaim, mindenem elárul, a fények zsibbadásával. Nem igazán tudom megmondani, hogy ez fájdalmas vagy jó érzés. A szél által kicsit kiszáradnak a szerveim.
Igazából nem szeretek a testemre nézni. Félek, esetleg rosszul leszek a szerveim látványától a szabadban. Vagy túl nagy lesz a késztetés, hogy szélesebbre feszítsem a réseket és lássam a testem működésének belső csodáit. Nem. Csak annyit szeretnék tenni, hogy színes, pulzáló fényeket küldök olyan messzire, amennyire csak lehetséges. Tudtad, hogy a brazil favellákat már világos színűre festették? láttam őket korábban képeken, de tényleg sokkal világosabbak, mint ahogyan azt gondolná az ember. Szóval, odáig vinni a karácsonyi fényeimet úgy tűnhet, mintha homokot cipelnék magammal a sivatagba. De még így is, ez az, amit csinálok.
Fordította: Ferencz Mónika
Alexandria Peary: A szerelmes vers építészete
A szerelmes vers építészete
(The Architecture of a Love Poem)
Szerelem korlát, szerelem erkély
egy szemernyi vas szó, ami mindenhol látható még
a bevásárlólistákon is, a szennyesen, ami két tárgy között függ
egy e-mailben, bocsánatkérésben, egy gondolatban az időjárásról
ezekben a rozsdás szavakban, rozsdásodó gátakban
belégzés előtt. Állsz egy hideg reggelen
hideg, kék csillagokon, örvénylő kávéval,
látod a gyógyszertár oldalára
a Szerelem szót felírva cseresznyés-vaníliás ízű kurzív betűkkel,
mert ez az a hely, ahol egyszer egy szerelmes vers állt,
most egy szerelmes vers titkos felépítéséről
beszélek, a kupola kövületéről
rózsaszín épületekről, piros kötőjelekről és gondolatjelekről
és három piros pontról, te, második személy rózsaszín
redőnyökkel, te ki tudod nyitni egy körömmel,
mint egy adventi naptárat, hogy lásd a matricás jeleneteket,
az apartmanokat belülről: egy radiátor, egy csupasz kar,
két bögre önszántából hever az asztalon
A padlás elméje még mindig kitart odafent
meditatív víz
és a székek halkan beszélnek egymáshoz
Ez már csak rózsaszín törmelék, rímelő tégla, és egy tiltott erkély.
A szívnek olyan díszes liftje volt,
hogy már kezdett egy madárkalitkához hasonlítani
és egyszer a citrom-illatú ködben
közel a tavasz-zsenge fákhoz, hallottam két embert beszélni,
“most sárga csókformájú virágok, telefon virágok
hullanak ki a számból”
Most, hogy egy sor kék és fehér kockás épületekké áll össze
matematikai problémákká, amik nyolc emelet magasak
egy hosszú kirívó résszé, mint az ég elszennyeződése,
szennyes, főzéskor kiömlött foltok, benzin ingek
vesszők, elméletek, viták fiúkról és lányokról,
fiúkról és fiúkról, lányokról és lányokról
ezek mind kilógnak az ablakon, amit kinyitottál.
Fordította Ferencz Mónika
Srđan Tešin: Miki szerette a csúnya nőket
If you don't wanna fuck me baby fuck off
Wayne (Jayne) County & The Electric Chairs
1.
Miki szerette a csúnya nőket, de különösen a közönséges munkásasszonyokat, a kis cselédlányok pecsétes munkásruhában, pattanásig feszülő fenekét, a pénztárosnők súlyosan libbenő melleit, fanyar izzadságszaguk kíséretében, miközben a visszajárót számolták, az öntelt takarítónők Borosanból, abból a Borovo által gyártott tipikus kék cipőből virító lábujjait, az üzemi menzák szószátyár ételosztóit, amikor a munkavédelmi kesztyűben, kötényben és kis főkötőben áthajolnak a pulton, a felvételi osztályon és várótermekben a fehér nadrágjukon átvillanó fekete tangát viselő, rosszul sminkelt, hiúzként dühös nővérkéket, a fiús természetű tornatanárnőket, miközben az elvörösödő diákoknak prezentálják, hogyan álljanak, mint a faszentek, vagy éppen a testes postáskisasszonyokat, amikor úgy ülnek rá a motorbiciklijükre, mint Vénusz Marsra. Még ha sohasem is hált egyikkel sem ezen nők közül, emiatt nem szenvedett csorbát szexuális élete, hiszen kezei közt megfordult a város szinte minden említésre méltó szépsége.
Miki soha, senkinek sem mondta, hogy szereti a jellegtelen, csúnya nőket. Természetesen ezt a dolgot Milka, a harmicas évei végén járó felesége sem tudhatta, aki akkoriban minden férfi álma volt a Mars lakótelepen. Mikin kívül soha sem volt senkije.
Azt se lehet mondani, hogy Miki erotomán lett volna, hiszen ezek a dolgok csak úgy, önmaguktól történtek, mint ahogyan sok esetben, különösebb tervezgetés nélkül történik sok minden más az életben. Távol álljon tőle, da ha valaha is szexuális ragadozóvá vált volna – azt először Milkának kellett volna észrevennie. Azonban mégis, ami ezt a kérdést illeti, Mikivel történt valami furcsa.
2.
Cicafiú (ang. Nancy boy) – Ha valaki szánalmas és jelentéktelen, egy rendes nagy nulla, akkor cicafiúnak hívjuk (ang. Nancy vagy Nancy boy). A cicafiú a heves és határozott fickók szöges ellentéte. Például, hideg időben a cicafiú magára aggat kabátot, sapkát, kesztyűt, sálat, míg a pinavadász gájner egy szál rövidújjúban feszít. Cicafiúnak hívják még a lányos, gay fiúkat is.
3.
ez a test börtön csontból és bőrből épült szűk cella mmmmm milyen jól állna ez a selyem tanga és cicifix, csak lenne meg az ő magassága lenne lágytapintású bőröm pont mint neki szőr nélkül a mellkason a lábakon a kezeken a seggemen mink van még a szennyestartó kosárban bugyi trikó harisnya hadd próbálom ezt a szép pamutot nincs mit tenni kellemesen érzem magam benne egyáltalán nem szorít le tudok guggolni csak ne csússzon a hogy az a uh ez a tükör miért homályosodik el mindig mikor na ittvan így hadd lássam oppá igazi kis punci vagyok de még kitömöm a melltartót zoknival ezaz ezaz ezaz máris jobb min van mit csodálkoznom ha megborotválom magam olyan lehetek mint ő mindig olyan volt mint a jéghideg csempe ő akit mindannyian magunknak kívántunk a mosógépben ott van még az aerobic trikó uh csaknem elesek hogyan illatoznak bugyijai az izzadó popó illata narancssárga bugyi piros kis mackókkal sárga selyem bugyi fehér pamut a fejemre beletemetkezek orral aaaaaaaaah hideg van felveszek egy nylon harisnyát a melltartó fölé egy trikót és ezt nem ezt a pólót mert ez szép vagy szép smink nélkül is de még sminkben kis rúzs az ajkakon kis árnyékoló szempillafesték mindenképp arcpír uh túlzás mindegy nézd már ezt az édes bársony szoknyát csak szét ne baszódjon a cipzár alig kapcsolódó cipő milyen cipő nem hord stiklicát mit magassarkút de van neki csak nem az amit akkor viselt hova tehette ebbe a dobozba nem ebbe na itt van megvan ez az elsőosztályú eredeti bőr az én számom mint a kesztyű beburkolom a fejem egy kendővel így ni így kell vajh’ így megy ez lehet így is mi a baj megyek az előszobába oda ahol nagyobb a tükör nem nagyobb mint a hálószobában cmok cukor édes mézesem teperj az ágyra elfekszem elterülök helyezkedj el a lábaim között a fenekem között érezzem a tested súlyát lovagolj meg a tiéd vagyok csinálj velem amit akarsz csináld amit szeretnék ezt szeretném mit nem csináltunk még ezen az ágyon akarsz nézni míg vetkőzöm kicsi babám ahogyan lehullik a kendő ta na na na na a trikó ne siess ó ne siess istenem harisnya melltartó bugyi szagolj belém ittvan ittvan ittvan szeress csak szeress
4.
Buddha nem találhatott volna ennél rosszab napot, hogy terepre küldjön. Hát de ki mást érdekel Patkányvadász története, puszta kézzel a rágcsálók ellen? Kétségkívül, hiszek Buddha szalagcímgyártó megérzéseiben, amivel eladja az egész újságot. Mióta Buddha szerkeszti a Bánáti Magazint, kétszeresére nőtt a példányszám, a remittenda csökkent, növekedett az oldalszám és a reklámfelületek száma is. Jóban vagyunk Buddhával, másik szerkesztőnek biztos nem tennék meg ennyit, mint neki. A beceneve meg, ilyen vastagon elhízott létére, teljesen érthető.
Mikor hazaérek, vár a szennyes, a portörlés, porszívózás, virágöntözés, végül pedig a holnapi ebéd elkészítése. El is felejtettem, Mikinek hány tanórája van ma. Nem találkoztam még emberrel, aki annyira utálná a munkáját, mint ő. Be nem vallaná, de tudom, hogy legszívesebben kiszaladna az osztályteremből, és befészkelné magát egy egérlyukba, jó messzire azoktól a kigyúrt fiúcskáktól és felcicomázott lánykáktól, akiknek zenét és hittant oktat. Képtelen kivárni az iskolév végét. Vásároltam neki egy Angol-amerikai szlengszótárt, hogy felvidítsam. Lehet, hogy már itthon van. Mondtam neki, hogy ha benntartanak, ne várjon meg az ebéddel. Honnan tudhattam volna, hogy Patkányvadász nem lesz ott a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben? Buddha ki fog borulni, valószínű Patkányvadászt elküldi a jó kurva anyjába. Na de ez is egy munka.
Mehetnék taxival, de nem sietek, tudom, mennyi munka vár még otthon, úgyhogy nem zavar ez a bosszantó szitálás sem. Na, ott van. A mi málladozó épületünk az óvoda és az általános iskola között. A legrondább ötemeletes a Marson. Otthon, édes otthon, ki bűzlesz a savanyú káposztára, a rántásra, a benzinre és a macskaszarra.
Nézzenek oda! Miki itthon van. Mi a fene, az összes lámpát felkapcsolta? Belátnak a járókelők meg a összes szembeszomszéd. A rolókat sem engedte le, ez bekattant. Ahogy ő mondaná: „A földszintnek megvannak a saját előnyei, de sokkal több a hátránya.” Épp kilesem, mit csinál. Lábujjhegyre állok, gebeszkedek és...
Ki ez? Istenem, valami betolakodó, tolvaj! Hol lehet Miki? Mit settenkedik ez a bulldyke a hálószobánkban? Várjunk csak, ez a nőszemély az én ruháimban van? Te szajha, vedd csak le, veszed le azonnal magadról a cuccaimat! Nézd már, mit csinál? Sztriptízmutatvány? Ta na... Kihez beszél? Ki fekszik ott az ágyon? Miki, ki más. Megcsal! Megcsal azzal a szörnyeteggel! Beleszeretett ebbe a ronda zavarodott kurvába? Csábítás a házunkban? Ez a teremtmény hempereg a lepedőmön, mint egy koca! Hívom a rendőrséget, jobb, ha egy járőr tetten éri, mint hogy én essek neki, mert ha én most bemennék – puszta kézzel ölném meg!
5.
Míg a fiatal rendőr felveszi a jegyzőkönyvet, Miki az ágy szélén ül, feje lehajtva, ölében gyűröget egy ruhadarabot, sír. Milka dühösen bámul a rendőrre. Pimaszul mosolyog fültől fülig. Észbe kap, micsoda veszteség lenne, ha szakítanának. Az összes szoba ajtaja, a fürdőszobáé, a tárolóké, a szekrények ajtaja mind tárva-nyitva marad Miki csúnya szeretőjének sikertelen felkutatása után. A rendőr miután végez a jelentéssel, elköszön és a válla fölött visszatekintget, miközben lassan megy ki a szobából. Kisvártatva visszatér egy kulccsomóval, ami a bejárati ajtó zárjában felejtődött, a külső oldalon. Milka fogai közt sziszegve mégegyszer mindent megköszön, és szinte kilöki a lakásból a fiatalembert. Miki még mindig a franciaágy szélén ül meztelenül. A smink szétfolyva az arcán. Akaratlanul nyúl Milka bugyija után, azzal törli le az arcát. Félénken aggódó tekintettel néz a feleségére. Milka erre megrázza a vállát.
– Szerelmem, hogy megijesztettél. Miért húztad fel a szennyes ruháimat?
Leül mellé és átöleli. Végigsímít a haján majd a hátán. Miki félénken Milka felé fordul, és suttogva azt mondja:
– Mit tegyek, ha egyszer szeretem a csúnya nőket...
Fordította: Sirbik Attila