Meddőségeim

1.

kiragyogott az ég, felhők is mutatkoztak,
meg akartam osztani veled ezt a látványt,
de egyedül voltam, híred még váratott,
talán nem is léteztél soha, de úgy képzeltelek,
hogy szinte mozdulatokká összeálltál,
felragyogtál te is emlékezetből,
megvetettem neked az ágyat,
ünnepiessé varázsoltam a kis lakást,
felöltöztettem a lelket díszbe,
hogy méltóképp fogadhassalak,
mint egy ember a másik embert,
az élet kegyetlen mulatsága lenne,
ha jöttöd végül örökre elmarad

I.

pedig szürke volt az idő, számított arra,
hogy előbb-utóbb érkezem,
ismertem őt az iskolából, az utcából,
közös tánccsoportba jártunk,
tetszett is, meg nem is, de soha sem igazán,
először nem is értettem, minek hív, miért telefonál,
valószínűleg én jobban megtetszettem neki,
de akkor már nem láttam benne semmi férfiast,
és ha teljesen őszinte akarok lenni, talán soha,
ezért se mentem el a randira, akármilyen szépen kért,
könyörgött, de a könyörgő férfiak nem jók semmire,
és szar is volt az idő, és már felhősödött

2.

csak alázattal lehet az eget megszámolni,
a legnagyobb szolgalélekség kell oda,
nem lehetnek oda nem illő kérdéseim,
mindent feltétel nélkül kell teljesítenem,
ha léteznél, nem akarnék minden második napon
kigyalogolni innen, nem adnám fel megint,
nem kerülnék kórházba sem,
nem kellene összevarrni a sebet,
terápiára küldeni a mozgásszervi károsodás miatt,
ha léteznél, te lennél maradandó,
és melletted lenne még helyem

II.

rám akarja hárítani a felelősséget,
azt hiszi, ha majd a kórházról beszél, megsajnálom,
megint csak a szánalomra apellál, de nem sajnálom,
és azért van ebben egy jó nagy adag képzelet,
hipochondria, mert aztán már a focicsapat környékén láttam,
mondta a csapattársa, hogy hamarosan a labdába rúgnia
lehet, szóval rájátszik a maradandóságra,
de nincsen a teljes igazság benne

3.

végiggondoltam, leteszteltem annyiszor,
de társ nélkül engem nem bír el az élet,
de nekem nem lehet társam senki sem,
lépegetek csak a szakadék felett hétmérföldes csizmával,
de le sem eshetem, mert nincsen tét a létezésben,
ezt már annyiszor elmondtam, de senki
nem hitte, nem értette, mit jelent,
magának nem lehet gyermeke,
nem lehet gyermekem,
akinek az életemet tollba mondjam,
nem vethetem meg a lábam egy másik sorsban,
csal beletaposhatok az örökkévalóságba,
mielőtt visszarúgna,
mialatt egyedül elpusztulok

III.

szerintem mindenki egyedül pusztul el,
ezt már megbeszéltük annyiszor, hogy Istenem,
és a meddőséget is, hogy jön neki, jön neki,
de nincsen benne alkalmas spermium,
sajnálom, mert szerettem vele szeretkezni,
imádtam a péniszét, pont akkora, hogy tökéletes,
hogy az én testem tágul, befogadja, de ez nekem
csak a szexről szólt, szóval mindig védekeztem,
védekeztem, pedig tudtam, hogy neki alapból jön,
de minek, de a nő fél mégis, hogy belelövell az anyag,
és akkor kiszolgáltatott marad a következő ciklusig,
de igazából nem szerettem annyira, hogy a testét
felvállaljam egy másik testben, nem akartam őt
tovább örökíteni, még ha a gyerek teljes
egészében rám is hasonlítana

Tweet