Árnyékrajz
Fél arcunk, egyetlen szemünk
az elevenné melegedés
márványszigorában. Az
orrunk vonalán átkiabáló
felemássá idomuló szánk.
A kígyók mozgását
elutánzó közeledésünk.
Saját, testhez közeli
szorításaink, a békétlen
fohászok az átaludt isteneké.
Balról
Vasárnap lőtt ablakokban mosolygásból
összeterelt arcok.
A sellők mindig csak derékig.
Mehetnékük van a szirmoknak,
a tettenért isteneknek.
Az élet megkezdett élet.
Anyagminta
Süketítő hideg: a vonzódás
vaklármája, elsietett király-
választás, a fékteleneknek is
döbbenet, agyhoz közelítő,
azonnal íródó illatszavak.
Wagner
Uram,
egyetlen dalodért hagytad,
hogy meghaljanak.
Egyetlen dalodért
haltak meg,
Uram.
Non habet
Az éjszaka, ha csöppekben,
mint kígyóméreg,
mint felkopaszodott erek a
csuklómon,
mint átálló ólomkatonák,
mintha-tükör-kitartás az ablakomon
a napfoncsor hátbaverésig.
