hódolat Proustnak
kikristályosodott
az észre nem vett pirosító
teljes egészében kikristályosodott
azonnal hajlamossá tett rá
hogy valami szép dolgot írjak
s a megjósolt szenvedések
csak az előadás után kezdődjenek
az élet célját a szeretetben véltem látni
az egész nézőtéren senki se figyelt
úgy ahogy én
aki szerint feledésbe merül minden
aztán majd lassan fokozatosan
megint rátérünk a rendes vétkezésre
a nagyságos asszony is szeretne
velem beszélni
velem mindenki szeretne beszélni
nagy izgalmamban
egyetlen szavát sem értem senkinek
nem tudtam hogy hová legyek
leültem aztán felugrottam
mit sem sejtve haladtam el mindennap
az emlékképek előtt az emlékezetben
mert ott van csak igaz mélység
a múltban és a teljes és távoli jövendőben
a jelenben sosem értik a szonátát
mégis megannyi kipirosított
díszebédre kaptam meghívást
s a szabad levegő a szabad levegőnek
a benyomását keltette bennem
végül a pirosítót is észrevettem
s a nagyságos asszony is
teljes egészében kikristályosodott
nem volt a titokba beavatva
könnyen mások helyébe
sőt lelkiállapotába tudtam képzelni magam
már előre megformáltam
azt a tengerképet amit majd keresni fogok
akár a háziasszony képét
aki majd bemutat a tengernek
amikor asztalhoz ülünk
könnyen a tenger helyébe
sőt lelkiállapotába tudtam képzelni magam
már csak egyedül tőlem függött
buta dagályos vagy ékesszóló lesz-e
de már hozta a sárgarépával körített
hideg marhahúst a háziasszony
és a hús átivódott a répa jó ízével
könnyen a lelkiállapotok tengerébe
tudtam képzelni magam
már jó előre megformáltam a háziasszonyt
aki asztalhoz ültet minket
a tenger asztalához
és én majd másoknak bemutatok
amikor asztalhoz ülünk
megformáltam a háziasszonyt előre
aki könnyeimből
könyveimből semmit sem értett
nem volt a titokba beavatva
vagyis csak a hideg marhahús
és a répa titkába volt beavatva
mert igen érzékeny finom lelkű asszony
bár ha megértené nem halna bele
nincsenek olyan szavaink
jobban kiérezzük a dráma komikus
akarom mondani kozmikus jelentőségét
ha képzett képzelt beszélgetők
irányítják szavainkat
a ruhák s a kalapok változatossága ellenére
na és azok a sárga rózsák
mondtam utólag a vasutasnak
aki átvette a bőröndömet
ábrándjaim megvalósulására vártam
mert nincs olyan boldogság
amelyet ne sikerülne elérnünk
ha egy magányos hölgy benyit a házba
és megkérdezi a házmesternétől
nincs-e levele tőlünk
mondtam utólag a bőröndömnek
amelyet átadtam a vasutasnak
ábrándjaimat átadtam a vasutasnak
képzelt beszélgetők irányították
utólagos szép szavaimat a ruhák kalapok
és a sárga rózsák változatossága felé
mert nincs olyan házmesterné
akit ne sikerülne elérnünk
mert nincs olyan cselédlépcső
amely ne lenne kozmikus jelentőségű
a kozmosz megvalósulására vártam
mondtam a magányos nőnek
mert nincsenek olyan sárga rózsák
amelyek utólag ne lennének hupikékek
és nincs olyan bőrönd
amelybe ne csomagolhatnánk be szavainkat
nincsenek olyan szavaink
amelyeket ne adhatnánk át a vasutasnak
legyen olyan jó
engedje meg hogy ne ebbe
a karosszékbe üljek
nem érezném magamat
eléggé kényelmetlenül
