… el.
Hol a jövőt firtató költemény?
Amelyet oly sokan olvastak el,
s utánam is még annyian! Régmúl-
tasan kong számos kifejezése.
Nyílik a virág, oly esélytelen
az, aki beszél, mint ha kiürült
kaptárhoz talál vissza a méh, a-
melyet nyár elején hagyott el. S a
szó is, melynek mondani volna mind-
ezt feladata.
A költő? Régóta halott. Elpor-
ladt, nyárfává vált, sírrá, bérccé. An-
nak ki túlélte másik férfi ol-
vasott bele a szemébe, mindent
betűnként látott, fűt, havat, deres
hajszálakat. Megannyi kellék. A
szöveg változatlan, mégis napról
napra átcserélődik azáltal,
hogy kisilabizálták és újjá
lesz.
Kirothad a papír a vers alól,
ahogyan szitásodik, rongyul az
idő. Nem roskad össze a búbá-
nat mégsem, nem kezdi ki, mint dögöt
az oszlás, bár minden részletében
átalakul. Nem a vers, hanem a-
mi benne perlekedik a Zabá-
ló Élettel, az az iszonytató!
Amit korábban szavakba nem fog-
lalhatónak gondoltak el.
