Warsan Shire: Anyád első csókja
Anyád első csókja
A fiú, aki először csókolta meg anyád, később nőket erőszakolt
a háború kitörésekor. Emlékszik rá, amikor értesítette nagybátyád,
ahogy arra is, hogy aztán a szobádba ment
és lefeküdt a padlóra. Iskolában voltál ekkor.
Anyád tizenhat éves volt, amikor először csókolta meg a fiú.
Olyan sokáig tartotta vissza a lélegzetét, hogy elájult.
Arra ébredt, hogy ruhája nedves és hozzátapadt
a hasához; félholdakat haraptak combjába.
Ugyanazon az éjszakán meglátogatta barátját, egy lányt,
aki illegálisan erjesztett mustot a szobájában.
Amikor anyád beismerte, soha nem értek így hozzám
ezelőtt, a barát, szőlőtől véres szájjal, elnevette magát,
aztán anyád lábai közé mártotta kezét.
Látta a férfit múlt héten, a 18-as buszt vezette,
arca duzzadt dombhát, száját kacskaringós
sebhely szelte át. Ott voltál anyáddal, egy táska
datolyát szorítva mellkasodhoz; hallottad mélyről jövő nyögését,
amikor meglátta, mennyire hasonlítasz a férfira.
Borda Réka fordítása
Marija Sztyepanova: Első szerelem; A szeretetlen lányka; "Depresszió"
Első szerelem
Első csókok édes méze,
Szók, becézők félszegen,
Langy szellő lengedezése,
Ez az első szerelem.
Andalgás az éjszakában,
Ver a szíved, dum, dum, dum,
Orgona az illatával
Bódít, mint az ópium.
Erős, meleg tenyerébe
Lágyan simul a kezed,
A szerelem csöndes ének,
Önfeledten figyeled.
Benne röpködsz, benn lubickolsz,
Zsong füledben szüntelen,
Olvadozol parazsától.
Ez az első szerelem.
A szeretetlen lányka
Életemet tönkretette,
Közös fészkünk hagyta el.
Szidtam, semmibe se vette,
S ő egy senki már nekem.
Menjen, vigye csak magával,
Rossz emlékét is vigye,
Senki sem kiált utána,
Hogy van egy lánygyermeke.
Szemecskéid, fülecskéid,
Frufrud a homlokodon,
Talpadtól a fejtetődig -
Jó apádra ütsz, bizony.
Sajnálatot én nem érzek.
Te most nekem mire vagy?
Elment, de itt hagyott téged,
S pórul jársz apád miatt!
„Depresszió”
Minden a terhemre van,
Lustaságom, tétlenségem,
Unom párom, sőt magam,
És két gyenge, vézna térdem.
A bőröm is gyűrött, sápadt,
Ellenszenves pofám fáraszt,
Nézem tükröm, s mit mutat,
Hogy az idő megnyuvaszt.
Zajból, csendből elegem van,
Nincs különbség: éj-e, nappal.
Az éjjel nem nyugtat el,
Reggel nem nyílik szemem.
Kiborulok fagyon, napon,
Lapos, szürke minden napom,
Szervezetem tompa már,
Egy jó agymosásra vár.
Lángi Péter fordítása