• kabai lóránt

elfogytak, nem voltak már szavaink. békétlen,
zaklatott tájkép veszekedés után. a miért immár mellékes is,
csak a csend szigorú. megkérdezhetetlen vagy ilyenkor.
nehéz a szívem, és ez nem holmi „képes beszéd”,
valódi fájdalmaim vannak, akár egy pánikroham során.
hasmenésre banán, kakaóporral. régi nevek. mindig. idegen
arcok. tettek. nincs köz hozzájuk. mégsem megy ki a fejemből
az a szőrszálad. társállatod vagyok; nézd csak, kutyaszem
lemegy most inkább sétálni, hogy ne legyen hasonlítgatás,
behelyettesítés — ha nem vagyok itt kicsit, nem is tudok
„eltűnni”, nem állítasz vakfoltod barátságtalan fókuszába.
az utcára lépve egyből eljátszom a gondolattal, jobbra fordulok,
hogy most lenne végre ideje tényleg kisétálnom a képből.
majd ezt követi, átvágok a téren, napra éj, meg kell keresnem
azt a vészkijáratot. belegondolok, miért is nincsenek
ilyenkor szavaink, miért köszönnek vissza ugyanazok a
visszhangok, árnyékok — de „rendben”, ne emlékezzünk
minderre. ahogy kéred. mielőtt hazaindulnék, látom,
valaki felragyog. iszonyú, mint minden angyal.

• Élő Csenge

A távolodás fizikája

Kalapban láttalak utoljára,
azelőtt sosem hordtad.
Tömegből kitűnni, előlem el.

Azóta javítják a házaink közti utat,
és ha lehetne, hosszabbítanák is.
Hogy tudsz messzebb kerülni,
ha csak állsz.
Ezt tanultam tőled,
meg bástyát építeni az utak maradványaiból,
köré vizesárkot ásni, hogy úszni taníthass,
mint apám.
A víztől nem lehet félni.

Melléd álltam fekete ruhában.
Eltakarta azt a három évet,
ami a tudatos távolmaradást
lassan rögzítette.
Megláttalak bástyaépítés közben,
és mire beúsztam
már nem a víztől féltem.

Ott vált állandóvá minden méter,
amit valaha közénk kívántam,
egyhelyben állva,
olyan közel hozzád,
hogy éreztem a szappanillatod.

• Kupihár Rebeka

kórházba megy
anya de nincsen baj,
csak kistesóm születik.
festek egy képet mire hazajön,
meleg színekkel, amiket szeret.
a rózsa a kedvence.
a spórolt kis pénzem
virágos nyakláncra költöm.
más adja oda neki.
soha nem veszi fel.

csörömpölj apa
űzd el a rosszat.
kérlek, csak résnyire húzd az ajtót.
bátyám gajdol nem félünk.
sárga fénycsík szeli az ágyat.
neki fiús paplan,
nekem tulipános.
ahol a szirmok a hajókkal összeérnek,
ott fogjuk egymás kezét.

• Mechiat Zina

Tea, Mars

Legyen egy tea, mondjuk selyemhernyóból.

Forraljuk vaslábasban,
hajoljunk a gőz fölé, kevergessük,
ízesítsük mézzel és citrommal.

Fogyasszuk el a Marson.
Fogyasszuk el úgy, hogy nem vagyunk ott,
csak egyszerre gondolunk rá.
Érjenek össze bad tripjeink, szoruljanak spirálba.
Izzadjanak.

Facsarjanak ki egymásból mondjuk képeket,
polaroidokat.
Kráterekkel, kaliforniai kék házacskákkal, egy sivatag közepén.
Heveredjünk le egy napozóágyra, szürcsölgessük ott a teát.

Én üljek igazából Zuglóban,
egy konyhában, ami nem az enyém, de nem is másé.
Üvegcserepek a padlón, az ablak nem törött, vagyis ez nem.
Tükröződjön a Mars a szilánkokban.

Te meg ülj valahol Újlipótban, egy fürdőszobában.
Vizes betonpor a padlón:
húzd végig benne mutatóujjadat.
Rajzold le a Marsot.

Azután bontakozz ki a spirálból.
Hagyj egyedül velem.

Rec, rev, delete

Rózsaszín szobában állunk,
a fal kiszorul a látótérből,
de a felvételenlátható.
Nagytotál, babaarc,
rajtad bajusz, rajtam az atlétád.

Szembenézünk,rád zoomolok,
elhiszem, hogy közel vagy.
Felédnyújtom a kezem,
tükrözöd a mozdulatot.
A képernyőn összeér mutatóujjunk,
tenyerünkön megjelenik egy-egy Hubba-Bubba.

Nem nézünk rá, nem mozdulunk,
képtelenek vagyunk kiszakadni egymás tekintetéből.
A filmen rágót cserélünk, kergetőzünk,
kacagásunk visszhangja beszűrődik a valóságba.

Elkezdünk zsugorodni.
Te húsz vagy, én tizenkilenc,
überelsz tizenhattal,
licitálok tizennéggyel,
végül egyszerre leszünk hatévesek.

Ünneplő és türelem,
akár egy iskolai ünnepségen.
Eszünkbe jut a rágó,
bevesszük, cserélünk, buborékot fújunk.
Az enyém túl nagyra nő, hozzáér a tiédhez,
kipukkan mindkettő.

Észreveszed az operatőrt.
Te felnősz,én kicsi maradok.
Kiköpöd a rágót, megcsókolod a lányt.
Kézenfogva elsétáltok,
a kamera velem marad,
nem tudom, hány éves vagyok.

Egy megrágott kis göböt találok a padlón.
Fényes, göcsörtös, egyre keményebb.
Ismerős szaga van a rátapadt nyálnak.
Beveszem a számba,
visszatekerem a filmet.