A távolodás fizikája
Kalapban láttalak utoljára,
azelőtt sosem hordtad.
Tömegből kitűnni, előlem el.
Azóta javítják a házaink közti utat,
és ha lehetne, hosszabbítanák is.
Hogy tudsz messzebb kerülni,
ha csak állsz.
Ezt tanultam tőled,
meg bástyát építeni az utak maradványaiból,
köré vizesárkot ásni, hogy úszni taníthass,
mint apám.
A víztől nem lehet félni.
Melléd álltam fekete ruhában.
Eltakarta azt a három évet,
ami a tudatos távolmaradást
lassan rögzítette.
Megláttalak bástyaépítés közben,
és mire beúsztam
már nem a víztől féltem.
Ott vált állandóvá minden méter,
amit valaha közénk kívántam,
egyhelyben állva,
olyan közel hozzád,
hogy éreztem a szappanillatod.
