Kristóf és Anita
Előzmények
Kristóf
Mielőtt Anitával találkozott volna,
emlékezik, hogyan forgácsolódott el
az emberi kapcsolatokban,
bonyodalmak, veszteségek évről
évre, mikortól aztán feljegyezte,
sorról sorra már magában mérte,
de az önfejlesztésre fordított energiák
csak bizonytalanabbá tették,
a legegyszerűbb mozdulatok is tortúrává lettek,
a napi rutin monotóniává, de az üresség
az nem más, az üresség,
az egyirányú kommunikáció szégyen,
a jó az nem úgy jó, a rossz az hiába
fenyeget, a megújulásba vetett hit pedig
folytoncsak a kudarcokat mélyíti.
Anita
Mielőtt Kristóffal találkozott volna,
nem emlékezik, hogyan forgácsolódott el,
de átformálták őt a hazugságok ciklusról
ciklusra, a szerelmi szenvedélynek álcázott
biológiai szükséglet, az egy helyben
toporgás,a zsákmányul ejtetteknek járó
kitettség, míg az összes újra-
kezdésben skalppá lényegült,
pedig csak egy nyugodt mederre vágyott,
amiben az élet folyhat,
az ismétlődő viszonyokban szenvedett,
nem értette, már megint miért,
hogy gyászmunkát végez,
hogy az utolsó erőszakos együttlétet követően
őt önti el a másik helyett a szégyen.