A kérdések varázsereje
(Szabó Róbert Csaba: Vajon nagyi és az aranyásók. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2017)
Szabó Róbert Csaba öt felnőtteknek írt kötete után egy hamisíthatatlanul mai erdélyi meseregénnyel hívja fel az olvasók figyelmét számos olyan problémára, amelyek nemcsak a gyerekeket érintik, hanem az egész bolygó embereit és élővilágát sodorhatják veszélybe. Így miközben a Vajon nagyi és az aranyásók egy ízig-vérig erdélyi történet erdélyi helyszínekkel, emberekkel s az ott élők történeteivel és nehézségeivel, mégis korunk fontos jelenségeivel szembesít. Két tizenkét éves gyerek a főszereplő. Ferkó Kolozsvárról, Zsuzsi pedig Nagyváradról érkezik Verespatakra a nagymamáikhoz, ahol együtt szoktak nyaralni. A soron következő nyári szünetben döbbennek rá a gyerekek arra, hogy a világ akár pár nap alatt is mennyire ki tud fordulni a sarkából, úgy hogy közben minden a feje tetejére áll. Alig két nap alatt kell legyőzniük a hegy legmagasabb csúcsát, bejárniuk a legmélyebben rejlő bugyrokat és farkasszemet nézni a legnagyobb veszéllyel, a kapzsisággal, ami nemcsak az embereket fertőzte meg, hanem a hegy egyik őrzőjét is. Minden veszélybe kerül, nekik kell megmenteni Ferkó elrabolt nagymamáját, Vajon nagyit és vele együtt a teljes pusztulásra ítélt várost, az állatokat és az Aranyhegyet.
A Vajon nagyi és az aranyásók remek arányérzékkel ötvözi a valóst a mesei elemekkel és fordulatokkal. A meseregény a közelmúltban és napjainkban játszódó, Erdély egyik legfontosabb környezeti és kulturális rombolásának történetét foglalja össze, hiszen egy kétezer éves várost és környezetét áldozná fel egy bányavállalat azért, hogy ciános technológiával aranyat termeljen ki a hegy mélyéből. Ma is újra és újra napirendre kerülő probléma ez, amelyet eddig is csak a nagyon erős társadalmi összefogással lehetett, remélhetőleg nemcsak leállítani, hanem végérvényesen megakadályozni is.
A verespataki aranybányászat konfliktusának előzményeit és alakulását ábrázolja megrendítően hitelesen a kötet, úgy hogy gyerekek számára is jól érthetően foglalja össze az összefüggéseket. A meseregényben eközben kulcsfontosságú szerepet kapnak a manók, sőt, a csodák sem maradnak el. Az előbbiek nemcsak a hegy őrei, hanem a tisztánlátás és a tudás őrzői, mi több birtokosai is, akiken keresztül láthatjuk, milyen messzire vezethet, ha megbomlik az összetartozók között a teljesség, s ha valaki a tudást az önös érdekei érvényesítésére, illetve a hatalom megszerzésére, megtartására használja. Így válhat a mesében Kérdőjeles Manó és Felkiáltójeles Manó a jó és a gonosz erők mozgatóivá. Közben derül ki, hogy „rájuk volt bízva a hegy őrzése. Egyikük nem tudja teljesíteni a másik nélkül. A kérdésekre nem születnek válaszok, és a válaszok nem emelnek újabb kérdéseket. Ők csak ketten együtt egészek.”(56‒57.)
Szabó Róbert Csaba kötetében a csodák a mai embernek abból a reményéből és vágyából fakadnak, hogy a természet az ember mérhetetlen rombolása után is képes marad önnön védelmére és az öngyógyításra. A verespataki bányatörténetnek a meseregénybe való beemelésével a szerző finom érzékkel és kellő önkritikával mutat rá arra, hogy a Földünk jövője a kezünkben van. Attól függően, hogy mi emberek, hogyan élünk, mi mellett döntünk és miért állunk ki, tudjuk elveszejteni vagy megmenteni a környezetünket, ahogy a tévútra sodródott manó példája is érzékelteti. Szabó Róbert Csaba gyerekkönyvének szintén erénye, hogy Ferkó, Zsuzsi és Vajon nagyi küzdelmén keresztül kiválóan ábrázolja, a legkisebbekként is tehetünk a környezetünkért, s ha összefogunk, akkor akár csodákra is képesek lehetünk.
A környezettudatos élet fontosságára figyelmeztető mondanivaló még kiélezettebben érvényesül a kötetben azáltal, hogy a meseregény az ifjúsági regény sajátosságai mellett a kalandregény és detektívregény jegyeit is hordozza, amelyek egy felfokozott ritmust adnak az események kibontakozásának. Szűk két nap adatik a gyerekeknek, hogy megtalálják az elrabolt Vajon nagyit, hogy felismerjék és megértsék a városbeli eseményeket, az általuk jól ismert hegynek az újfajta történéseit, miközben meg kell tanulniuk a jelekből olvasni és meglelni a megoldást a város és környéke megmentésére. A gyerekek igen hosszú utat járnak be ez idő alatt, de nemcsak térben, hanem azáltal is, ahogy kénytelenek megtanulni a dolgok mögé látni és kérdezni, vagyis mindig az adott helyzetnek megfelelő kérdést megtalálni. Látniuk kell, hogy milyen sokféleképpen lehet kérdezni és azt is, hogy súlya van minden egyes feltett kérdésnek, hiszen azok segíthetik őket tovább a céljuk elérésben vagy éppen lassíthatják abban őket. A jól kérdezni tudás – amire Kérdőjeles Manó tanítja meg őket – válik a gyerekek egyik legerősebb fegyverévé a bányavállalat felfegyverzett embereivel szemben. „Úgy érezte, rengeteg kérdése van. Mióta a manóval találkoztak, folyton kérdezni akart.” – tudjuk meg Ferkóról, aki érkezésekor, a város lakóihoz hasonlóan, még naivan hisz a vállalat embereinek. (44.) A nagyi szájából ismétlődően elhangzó vajon kérdőszócska zökkenti ki nyugalmából és kénytelen szembesülni a vészjósló tényekkel. E kérdőszó egyben a kötet kulcskérdése is, hiszen használatának módja tükrözi a városban zajló események alakulását. Korábban a nagyi humorral, jókedvvel és pajkossággal mondogatta (ekkor ragadt rá névként): „Régebb, amikor a mamája azt kérdezte: vajon?, akkor tudni lehetett, hogy érdemes elgondolkodni azon, ami elhangzott, mert az valahol sántít. Most viszont célnélkülinek tűnt a kérdőszócska ismételgetése”. (23.) Azonban ekkor is nélkülözhetetlen, mivel valójában e kérdőszó révén marad kapcsolatban a valósággal az elkábított, folyton elszenderedő nagymama.
A kötet két főszereplője alapvetően a kiskamaszok átlagos életét élik, eközben Ferkót a szülei önállóságra igyekeznek nevelni, így ezen a nyáron – hosszú előkészítést követően – már egyedül utazik vonattal Kolozsvárról a nagymamájához. Ekkor még Zsuzsi lépéselőnyben van vele szemben a városbeli történések összefüggéseinek átlátásban, de a nagymamát kiszabadító akciójuk alatt Ferkó fokozatosan átveszi az irányítást. Míg a városba érkezését követően játék közben csupán a lány talál célba a fiú szülinapjára kapott légpuskával, később azonban már Ferkó is megfelelő helyen és időben tud kivédhetetlen fegyverként célt érni a találóan feltett kérdésekkel. A címszereplő nagyi alakjának ábrázolása a legösszetettebb és legkidolgozottabb: a jelenben sokáig egy folyton szendergő, majd elrabolt nagymamaként szerepel, miközben láthatjuk, hogyan fonódik egybe különösen gazdag és kalandokkal teli élete a városka sorsának alakulásával. Egy közel sem szokványos életút körvonalazódik, teli rejtélyekkel, csodákkal és rendkívüli sikerekkel: a tanulmányai után kisfiával és egy csodás erejű hegedűtokkal érkezik haza, járja a barlangokat, a hegyeket és búvárkodik. Egy alkalommal egy jókora kristállyal tér vissza, eközben a helyi aranybánya főmérnökeként dolgozik, majd miután a város polgármesterévé választják rádöbben, sokkal jobban felvirágoztathatja a várost a turizmus révén, mint a hegy gyomrából egyre kevesebb aranyat kitermelő bányavállalaton keresztül. „Minden arany lehet, amihez hozzáérünk” – szól ekkor a nagyi jelmondata, mialatt polgármesterként turistaparadicsommá fejleszti a várost. (20.) Nyugdíjazását követően azonban minden hanyatlani kezd, és egyre gyakrabban teszi fel a kérdést, hogy vajon? A korábbi dicsőséges múltra ma már a kihalt utcákon csak a bányászcsaládok házainak faláról foszladozó címerek utalnak, amelyek mellett ott díszelegnek a „Bányász tulajdona!” vagy a „Magánterület! Belépni tilos!!!” feliratú táblák. (14.) Kétségtelen, hogy Vajon nagyi a város egykori kiváló vezetője és kulcsfigurája, akire viszont a lakók már nem hallgatnak, mert elvakította őket a bányavállalat által ígért haszon, a naivitásuk és a kapzsiság.
Különleges színfoltja a kötetnek az együgyű őrrel való találkozás. Alakja hitelesen ábrázolja a hatalom által megvezetett, hűséges szolgát. Ferkó „ki vagy, és mit akarsz?” kérdésére azonban nemcsak arra eszmél rá, hogy addig teljesen semmibe vették emberként, hanem benne is tobzódni kezdenek a kérdések. A fenti jellemrajzok sorát továbbgazdagítja és teszi teljessé a Felkiáltójeles Manó és Kérdőjeles Manó alakjának egymás ellentéteiként történő ábrázolása, amelynek során mégis azzal szembesülünk, hogy ők nem csak egy tőről fakadnak, hanem a látszat ellenére valójában elválaszthatatlanok egymástól és a rájuk bízott hegytől.
Szabó Róbert Csaba fordulatokban gazdag meseregénye kiváló olvasmány, ami remek kiindulópontot ad nemcsak a szülők és gyerekek közötti beszélgetéshez a természetről, környezetünkről, barátságainkról, a valódi értékekről, a tudásról, önmagunkról, múltról és jelenről, hanem közös kirándulásokra is sarkalja az olvasókat, hiszen ekkor tapasztalhatja meg mindenki a saját bőrén is a természet kifogyhatatlan titkait és megannyi csodáit. Orosz Annabella illusztrációi a világnak ezt a felbecsülhetetlen gazdagságát jelenítik meg részletgazdag képeken keresztül, helyenként finom humorral és iróniával is átitatva idézve elénk a hegy és a város megmentésének történetét. E rajzok egyedi képi világukon keresztül kiváló kísérői és társai a szövegnek, ahogy arcot adnak az eseményeknek és szereplőiknek. Várjuk a folytatást!
