Araszoló tömeg, mosdóban dekkoló tinilányok, elmélyülten olvasó és társalgó ember-szigetek, QR-kódok a sorok közé rejtve: a Győri Könyvszalon jellemző elemei 2018-ban, október 16-18. között. A sokféle esemény között nem könnyű eligazodni annak, aki nem rendelkezik többéves rutinnal. Számomra az idei az első alkalom, hogy ennek szentelhetem a hétvégémet.
Amikor megnyitom a konyvszalon_2018.pdf-et, minden szisztéma nélkül mérem fel a változatos programkínálat adta lehetőségeket, és a tudósítás ötlete is távoli. Mire a programfüzet végére érek, világossá válik, le kell mondanom arról, hogy mindenhol ott legyek. A Könyvszalon Alkotói Díját Buda Ferencnek adja át dr. Somogyi Tivadar. Figyelemre méltónak ígérkezik az évről évre megrendezett Kortársasjáték verseny, vagy Szalay Gyula nagy érdeklődésre számot tartó, Győr – A nyugat kapuja címmel megjelent történelmi témájú kötetének ismertetése - hogy csak néhány dolgot említsek, amiről biztosan lemaradok.
M. Kácsor Zoltán Sárkánytörvény című mesekönyvének bemutatója (fotó: Terman Tímea)
Mesekönyv-bemutatóval indítom a sort pénteken, ami jó felvezetésnek bizonyul. M. Kácsor Zoltán meseíró, költő, muzeológus Zabaszauruszok című sorozatának második részét, a Sárkánytörvényt prezentálja, nem függetlenül az elsőtől, melynek címe Utazás Dínómdánomba. Amikor a függönyt félrehúzva a Pódiumszínpad nézőterére lépek, még csak néhány felnőtt ücsörög ott megszeppenve. Perceken belül azonban zsibongó gyereksereg tölti meg a termet, így jobbnak látom a hátsó sorok valamelyikében helyet foglalni. Szerencsére a szerző is megérkezik, és könnyedén rabul ejti kicsik és nagyok figyelmét, hogy kalandos utazásra hívjon Rilex, Barmol és Kunyi kacagtató világába. A kisdiákok pedig serényen jelentkeznek, rajzolnak és gondolkodnak. Később sikerül elrabolnom a Szaurusz-szigetek atyját egy menüre a Menza étterembe. A hatalmas adag kifog rajtam, már Zoli is csak becsületből birkózik az utolsó falatokkal.
Simon Mártonnal dr. Horváth Sándor Domonkos beszélgetett (fotó: Hatvaniné Ragány Klára)
“Kiderült, hogy a kislány, aki tegnap nagyon sírt miattam, szereti a hagymás vért.”Simon Márton bevallja, hogy részben trollkodás volt a szándéka Remény című versével. Ez az első, amely elhangzik délután kettő körül a Kisfaludy Terem színpadán. A Dr. Kovács Pál Könyvtár vezetője, dr. Horváth Sándor Domonkos zavarba ejtő kérdésekkel bombázza a népszerű költőt és slammert, akire Rókák esküvője című verseskötetének bemutatóján legnagyobb számban a tizenéves korosztály csillogó szemű képviselői kíváncsiak. A nevetés konstans. Az igazgató elszántan dicséri a szerző eredeti költői hangját, aki pedig készséggel mesél műveinek keletkezési körülményeiről – a Polaroidok ötletének születésekor például Angliában pincérkedett –, és arról, hogy tulajdonképpen véletlenek sorozatának köszönhető minden azzal bezárólag, hogy éppen itt ül közöttünk. A beszélgetést átszövi a kérdés: miként jutott el az első, az elsőtől a második, majd a harmadik kötetig, az ezek között eltelt időben milyen változások lenyomatának feleltethető meg a versnyelv alakulása. Felolvasást is hallhatunk még a közönség kívánságai alapján, mindenki elégedettnek tűnik. A dedikálást még megvárom, de azután sietek az AmbroBook és a FISZ közös standjához, hogy beugorjak, amíg Szalai Zsolt a Magyar Ispitában megnyitja Géczi János Roncsolt plakátok - dekollázsok című, december 31-ig megtekinthető kiállítását. Végül elrohanok egy szülinapi koccintásra, és elhatározom, hogy másnap is felkelek időben.
Csányi Vilmos, Géczi János és Szalai Zsolt az Őszi kék című kötet bemutatóján (fotó: Hatvaniné Ragány Klára)
Nem sikerül. Szombaton Géczi János és Csányi Vilmos Őszi kék című könyvének bemutatóján kezdek egykor a Kisfaludy Teremben, Szalai Zsolt moderál. Az író és az etológus professzor között működő dinamika önmagában ízelítőt ad a kettejük beszélgetéseit feldolgozó olvasmányból, ezen felül leginkább a keletkezés körülményeibe nyerhetünk bepillantást, a meghitt, családi szinten is jelenlévő barátságba és egymás pimaszkodó ugratásába egyaránt. Az itt kibontakozó diskurzus vezérfonala is inkább ez, nem a fejezetek sorrendje, vagy az egyes témák egymásba fonódásának rendszere. Hangsúlyosan rajzolódik ki annak problematikája, hogy mennyi impulzust, szellemi táplálékot vagyunk képesek érdemben befogadni adott idő alatt. Jellemzően túl sokat próbálunk az időnkbe szuszakolni, figyelmen kívül hagyva limitált kapacitásunkat. Ha be akarjuk járni a világot, mindenhol végignézni az összes múzeum összes termét, végül semmire nem fogunk emlékezni - arra a kevésre sem, ami önmagában maradandó tapasztalat lehetett volna. A kérdés gyökeret ereszt a fejekben, innentől kezdve ezen szűrődik át minden történés. A kijáratnál merül fel először a tudósítás gondolata. Kézenfekvőnek tűnik, hogy jegyzetelni kezdjek. Saját korlátaim távoli, de nagyon is valós tényezőként sejlenek fel. A háromkor kezdődő Nádas Péter-féle nagyszínpados – Világló részletek című memoárjához kapcsolódó – programot fájó szívvel elcserélem egy szusszanásnyi ebédszünetre. Újra a Menza étteremben kötünk ki. A kávét már a Bohémban isszuk, mert ott lehet cigizni.
Horváth Veronika és Szalai Zsolti a délután levezetendő beszélgetéseikre készülnek, Sebestyén Ádámmal és Schneider Évivel pedig elindulunk, hogy beleszagoljunk az új könyvek illatába. Kitárgyaljuk, ki milyen kiforrott módszerrel veszi elejét, hogy az összes pénzét elszórja néhány óra leforgása alatt. Vér G. Mirtill például csak meghatározott összeget hoz magával, hogy aztán hazaszaladjon pénzért, és nemsokára egy táskányi könyvvel jelenjen meg újra. Én kölcsönmegállapodásokat kötök: ha elolvastuk, cserélünk. Így landol a táskámban bűntudat nélkül az Őszi kék, és így figyelem ki később, kitől fogom elkérni Novák Zsüliet Disznó vallomások című novelláskötetét. A Magyar Napló standjánál összefutunk Király Farkassal, aki egy hatalmas perecet majszol. Nemsokára eltűnik, de mire visszatérünk az AmbroBook-standhoz, hogy ötre átérjünk a következő helyszínre, kisebb csapat gyűlik össze, Szkárosi Endre is befut gurulós bőröndjével, és Véletlenül nem jártam itt című válogatáskötete is. Még gyorsan beszerzem. Farkas továbbra is a pereccel küzd.
Szkárosi Endrét Szalai Zsolt kérdezte a Véletlenül nem jártam itt című kötet bemutatóján (fotó: Terman Tímea)
A színház és a könyvtár atmoszférája között hatalmas a kontraszt. A permanens nyüzsgésből hirtelen kiszakadunk, és egy csendesebb, a gyümölcsöző gondolatoknak talán még inkább teret adó miliőbe kerülünk. Tíz perc sem kell, hogy miután Szkárosi Endre és Szalai Zsolti elfoglalta helyét az asztalnál, teljesen belakottá váljon a régi-új közeg. Endre szerint a versek hagyományos módon történő felolvasása szűkíti az értelmezési lehetőségeket, hiszen a mű egy szükségképpen egyéni olvasaton keresztül jut el a hallgatósághoz. Adja magát a téma: performanszversek, koncertszínház, hangköltészet, bármi bármivel összekapcsolható és összekapcsolandó. A performanszok kötetbe gyűjthetők, a kötetben kiadott versek pedig performansszá tágíthatók, egy kiadvány vizualitása pedig jóval több, mint a borító önmagában. Mindezt a lehető legérzékletesebben, gondolkodtatóan és mégis mulatságosan demonstrálja. „Megy a sereg. Jön a sereg.” Horváth Verocs készséggel leszalad a már említett bőröndért, hogy újabb kötetek, CD-k és történetek kerüljenek elő. Szóba kerül még az avantgárd reneszánsza, és képet kapunk arról is, hogyan tanít modern irodalmat egy irodalomtörténész tanár, akinek eredeti szakterülete a reneszánsz humanizmus, miközben hangköltészettel, totális koncertszínházzal foglalkozik, és természetesen ezt is igyekszik megismertetni hallgatóival.
Csombor Ritával és Csillag Lajossal Horváth Veronika beszélgetett (fotó: Hepp Ildikó)
Szinte egyből ezután nehéznek tűnhetne ráhangolódni a Fiatal Írók Szövetsége elsőkötetesei, Csombor Rita és Csillag Lajos műveiről való némileg csendesebb, lassabb folyású párbeszédre, de észrevétlen az átmenet. Horváth Veronika költő, a FISZ elnökségi tagja lendületesen, rutinosan, nagyon felkészülten vezényel, és adja a szót hol Ritának, hol Lajosnak. Válogatásnak helye nincs, előre összeírta, melyik verseket illetve regényrészleteket szeretné felolvasásra bocsátani. Az eszmecserét a generációs szakadék változatos megjelenési formáinak kérdéskörével vezeti be. A Smink nélkül egy nem Y-os elmondása szerint - számára is meglepő módon - „egész olvashatónak” bizonyult, nincs is benne annyi csúnya szó - meséli Rita nevetve, aki magyartanárként a legfogékonyabb korosztályt is eléri. A Túlsó part inkább esszenciálisan foglalja magában ezeket a másságokat, véli Lajos. „Azt mondják, a szuperképességeinket nem mi választjuk meg magunknak. Ebben van valami. Baromira nem emlékszem, hogy valaha is vágytam volna arra, hogy láthatatlanná tudjak válni.” Verocs önkéntelenül is párhuzamot keres az egyébként igencsak eltérő - vers illetve kisregény - jellegű kötetek között. A test idegenné válását, a végtagok külön utakra tévedését találja jellemző motívumnak: a beszélők eltűnnek az általuk teremtett világban. „Tudtam, hogy halandóságom összegyűjtött bizonyítékai mellett elférnek az erdő maradványai. De neked ott már nincs helyed.” A nap végére tompán zsibbad az agyam, de ezen a ponton ismét el kell sietnem.
Fellegi Melinda, Gülch Csaba és Gáti Oszkár a Csendlépcső című kötet bemutatóján (fotó: Hatvaniné Ragány Klára)
Vasárnap délelőtt tízkor a Kisfaludy Teremben vagyok. „Templomba már rég nem, imádkozni a sírjaimhoz járok. Isten az egyetlen papom.” Gülch Csaba költő, újságíró, tanár Csendlépcső című új, „négysoros versekbe szedett regényébe” Fellegi Melinda zongoraművész, költő és Gáti Oszkár színész segítségével nyerek bepillantást. Melinda felsorolja a leggyakrabban előforduló szavakat: halál, éjszaka, csend. És a bor - teszi hozzá Oszkár, akinek tolmácsolásában ezentúl akárhányszor elhangzik a csend szó a kötet darabjaiban, Csaba halkan nevet. De mi köze van a nem alvásnak és a meztelenségnek a versekhez? – teszi fel a kérdést Melinda. Az éjszakák sajátos némaságához kötődik a válasz, amely Gülch Csaba költészetének termőtalaja. Nehezemre esik felidézni mindezt jelen sorok írásakor, lejegyzett félmondataimból csak az érzéseket tudom megragadni, amelyek áthatják az egy órát: emelkedettség, nyugalom, derű. Szerencsére ez alkalommal videó is készül. De Csaba nem fél az elmúlástól: azt vallja, hogy a halálra készülni kell, illendően fogadni. Az életünknek van egy gyönyörű rítusa, amit fel kell fedeznünk, miközben hozzáadjuk saját rítusainkat. Megígéri, hogy ír még verseket, és elmondja, büszke rá, hogy Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger és Samuel L. Jackson után az ő magyar hangja is Gáti Oszkár lett.
Bíró Gergely Király Farkassal és Kontra Ferenccel beszélgetett (fotó: Terman Tímea)
Az élmények egésze barlangrajzokat képez belső falaimon. Hiánytalanul megfejteni nem tudom, de részeimmé válnak, kiindulópontjaimmá. Még beállok a pult mögé, amíg Szalai Zsolti bemegy Király Farkas Sortűz című kisregényének bemutatójára, majd végre ő is körülnéz. Jut energia tervek szövögetésére is. Hol lenne alkalmas tere az újrainduló győri líraműhelynek. A Könyvhét is csak egy köpésre van innen. Nyaralásra nem kell úti célt keresni, egymást érik az írótáborok. Fél óra a hazaút, de a hétköznapokba még napokig nem térek vissza.
Soós Brigitta
