Megoldás?
Pár perce fejezték be lányával a szkájpolást. Még ismételgette magában a hallottakat: nem megyünk vissza soha, de te gyere újra bármikor. Ekkor jutott eszébe az utolsó szerep. És végre ő rendezi majd!
Negyven éve játszotta Romeót a szabadtérin Szegeden, két éve Peturt, de pár hónapja már a színház környékére se ment. „Immár az új vágy szenvedélye ég, / S a régi lángnak el kell húnynia.”, mondogatta ébredéskor napok óta.
Este, amikor lement sétálni, az újságosbódé ablakában látta meg a folyóiratot. Otthon rákeresett a neten, majd előfizetett az Öngyilkosok lapjára. Negyedév elég lesz, gondolta, és regisztrált is a honlapjukon. Ötleteket keresett. Neki csak egy különleges jutott eszébe, a biztonság kedvéért meg is rendelte pár napja az alföldi kis faluból a nemzeti színű kötelet.
Már több hete írt jeligésen kommenteket, amikor a szerkesztőség felfigyelt rá, és egy rövid cikket kértek tőle a nyomtatott lapba. Két nap alatt megírta.
Védelem
Követtek. Reggel és este, a nap minden szakában, akár élőket a múlt árnya. Egy banda tagjai. Volt köztük férfi, nő, idős és fiatal. Éreztem, el akarják lopni a halálomat. Nem hagyhattam. Mindegyiket megvártam, és a kapualjból kilépve elnémítottam őket örökre. Házam pincéjébe vonszoltam mind és elástam. De a kezem pár nap múlva annyira fájt a megerőltetéstől, vagy a vállízületi gyulladásom jött elő, hogy végül nem tudtam megszorítani eléggé nyakamon a kötelet.
Hamarosan megkapta a választ. Köszönjük, tetszik a szöveg, mégis nagy-nagy türelmét kérjük, sok írás vár közlésre. Amennyiben kedve van, örülnénk, ha küldene még. Előfizetett rögtön egy újabb negyedévre. Aztán megint. Amikor az írása megjelent, és kezébe vette a tiszteletpéldányt, percekig csak fogta, tartotta, izzadt a tenyere, majd megkereste a nevét, olvasás közben simogatta az oldal szélét, és hosszú hónapok óta először keményedett meg a farka. Este elment vacsorázni a közeli étterembe, otthon pedig felbontott egy pezsgőt. Írása hajnalra kész volt.
Spirál
Álltam a Műcsarnokban a festmény előtt. Közelebb húzódtál, combom kezedhez ért. Nem tudtam ellépni. Áramütés. Földbe gyökerezett a lábunk. Az utcán már szaladtunk. Másnap nem hívtál. Harmadnap én hiába, pedig már nőtt a hasam. Kerestelek otthon is, de hiába. Nem mertem elmondani a nőgyógyásznak se, hogy csak két hete ismerlek. Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen a keresésem. Mellemre tettek. Három hónap alatt felnőtt férfivá neveltelek. Elmentünk anyámhoz, már nagyon hiányolt. A konyhában a fülembe súgta: teljesen olyan, mint amilyen szegény apád volt.
Mielőtt lefeküdt, kinyitotta az ablakot. A tavasz zöld illata színészkedik már a reggelnek, mosolyodott el régóta először. A következő héten fél évre fizetett elő, aztán megint. Amikor felkérték szerkesztőnek, meglepődött, de tisztelettel visszautasította. Már az első regényét írta.
